OLED/QLED TV

​OLED
Az OLED az Organic Light-Emitting Diode angol szavak rövidítése; ezek jelentse szerves fénykibocsátó dióda. Egy OLED-panel működési elve alapjaiban különbözik mind az LCD-k mind a plazmapanelek működési elvétől, ugyanis, amint arra az OLED neve is utal, a dióda a saját maga által előállított fényt bocsátja ki. A fényforrás működési elvének ötlete nem a tudósoktól, hanem a természetből, egészen pontosan a szentjánosbogaraktól származik; alapját az képezi, hogy egyes szerves anyagok feszültség hatására fényt bocsátanak ki (elektrolumineszcencia).
Ahogyan az más technológiáknál is lenni szokott, az OLED maga egy meglehetősen általános fogalom, a technológiának többféle alkalmazási és előállítási módja van – a működés alapját tekintve azonban minden variáns azonos. Egy OLED-panel esetében alapvetően egy réteges felépítést kell elképzelnünk, amelyben az OLED-et két záróréteg fogja közre. Ez a két lap legtöbbször üveg, de polimerek alkalmazása is lehetséges, ami lehetővé teszi ívelt felületek kialakítását is. A két záróréteg között helyezkedik el maga az OLED, szintén szendvicses felépítésben: (kicsit leegyszerűsítve) anód, szerves (vezető) réteg, emissziós réteg és katód sorrendben.



QLED
Szóval egy gyorstalpaló a QLED elnevezéshez: 2015-ben volt először a piacon olyan Samsung tévé, ami a kilencvenes években kifejlesztett, de azóta tökélyre csiszolt Quantom Dot technológiát használta, viszont akkor még SUHD néven vezették be a piacra, viszont másfél év után kiderült, hogy a LED-tévék után ez a teljesen különböző betűszó nem igazán üti át az emberek ingerküszöbét, szóval gyakorlatilag SUHD = QLED. Durva, hogy mindezt már nanotechnológiával érték el: a kijelző alaprétegére zöld és vörös színű nanokristályokat sorakoztatnak fel, amelyeket kék színű háttérvilágítás "hajt meg", ebből keveredik ki a tényleges, igazi fehér (ami ráadásul a korábbi technológiáktól eltérően a használat idejével arányosan nem sárgul be, amíg csak tévé a tévé). Azt fontos kiemelni, hogy a tévék a speciális háttérvilágítástól eltekintve természetesen továbbra is LCD-tévék, vagyis éppen úgy folyadékkristályokkal és színszűrőkkel működnek, mint klasszikus társaik.